VIDEÓS ÉLMÉNYWEBOLDAL / VIDEO BASED EXPERIENCE AHEAD


BELÉPÉS (MAGYAR)
ENTER (ENGLISH)

Single Vineyard Olaszrizling 2015

Igen, javíthatatlanul szentimentális vagyok és vállalom. Imádom az életet zizgő tartalmában megélni. Könnyekig hatódni egy mozdulaton, megérzésemre hallgatni az észérvek helyett, felfedezni az ismeretlent, szemébe nézni igazi, jó embereknek. Vagy csak néha családdá érett vidám barátaimmal habzsolni az élet ízeit egy pohár bor tartalmas társaságában a meleg nyáresti semmittevésben.

 

Mindezek fényében történt az eset, találkozásom a Sabar Borház megálmodójával, Ádám Gáborral. Egy hirtelen felindulásból elkövetett telefonhívásom után személyesen is meglátogattam sabar-hegyi birtokán, mikor máskor, mint 42 fokban, egy perzselő júliusi nap nehéz délutánján. A telefonban csak annyit mondtam, hogy tetszett az a szerénység és kedvesség, amit a weboldalon található fotó és a hozzá tartozó -Tőle idézett - kép alatti szöveg árasztott magából. Azt hiszem megilletődve nem mindennapi érzelmi kinyilatkoztatásomon azonnal igent mondott a találkozásra.

 

Sabar egy pici hegy, a Balaton-felvidék legkisebbike. Még csak nem is déli fekvésű a birtok, ami állítólag a legideálisabb lenne a szőlő napfényéhsége szempontjából. Na ez! Nekem épp itt kezdett még érdekesebbé válni a közgazdászból lett borász sztorija. A borkészítés iránti szerelem győzedelmeskedett a kiszámítható stabil egzisztencia biztonságot adó kényelme felett. Nagyon tetszik.

 

Mosolyogva fogad, barátias kézfogással, kb. mintha naponta járnék oda. A borkóstoló hűvösen kellemes helyiségében sorakoznak az elegáns fehér és rosé tételek. Látványuk és mennyiségük előrevetíti a ráeszmélésemet a tényre, hogy ezeket éhgyomorra fogom végigkóstolni. Szinte olvasva a gondolataimban Gábor mutat egy kis edénykét, ahová ízlelés után önthetem a pohár tartalmát. Mondanom sem kell, hogy erre bizony nem került sor, mert egyik jóleső sokkból a másikba áthajolva kortyolom és ízlelem a szépségeit, miközben hol velem, hol pedig németül és angolul egy-egy másik társasággal folytat storytellinget. Mindvégig gondosan ügyel arra, hogy a beszélgetés kellemesen közvetlen, laza stílusa a nyelvi különbözőségek ellenére is ugyanolyan törődéssel simogasson, mint az a dűlőszelektált prémium válogatás, ami legnagyobb megdöbbenésemre egy 2015-ös Olaszrizling.

 

Sosem voltam oda az olaszrizlingért, de életem 41 éve alatt ez a legfinomabb olasz, amit valaha ittam. Ez a helyezési rangsor egyébként mindig szubjektív, hisz mindenkinek egyedi ízérzékelése van, és nagyjából annyi minden befolyásolhat egy borkóstolási folyamatot, mint azt, ahogy abból a kis buja szőlőszemből az anyaföld, és az emberi szorgos kezek hatására - no meg a természet kegyéből- a tölgyfahordós érlelésen át eljut a poharamba ez a kis pimaszul olasz nőfaló. Még az sem mindegy, hogy milyen a hordó, honnan származik, hogy hány éves, hogy egy hordóban pihent -e vagy esetleg kettőben az új barátom. Szóval, ahogy ezekről hallok és ismerkedem az Olasszal egyre jobban ráismerek saját magamra is. Szeretem benne a színét, hogy ilyen szépen napbarnított. Mézsárga jelenléte illatában még visszafogottabb, utalva arra, hogy az első találkozáskor elegánsabb nem azonnal lerohanni, hanem jobbára kerülgetni illik. Olajos, krémesen telt a korty. Hogy mennyire bejön ez a szofisztikált mértékletesség! Semmi sem sok, megmarad az óvatosan füstös-vaníliás tengelyen, miközben hideg érzete a torkomon a legüdébb frissesség, amit valaha ettől a fajtától kaptam. A pörkölt mogyoró nem kesernyés, addig marad a számban, amíg én akarom. Eldöntöttem, ma kihagyom a kaját, és beillesztem új udvarlóm a nyáresti diétámba. Gyümölcsöket is érezni vélek, egy kis fügés-mangós érzet kerít hatalmába, finom alkohollal, hosszan megmaradó lágy savakkal. Elegancia felsőfokon. Egyszerűen belehabarodtam, megkaptam. Persze nem csak ő udvarolt nekem aznap, de a többi sabar-hegyi csodáról majd később írok. Most csak a talján kísérőmre koncentrálok, mert mindenképpen külön fejezetet érdemel.

 

Hazafele úton kezemben egy palackkal sok gondolat kavarog a fejemben. Kis szerencsétlen próbálkozásaim arra, hogy minél többet megtudjak a borokról önmagában semmit sem ér. Üres információs halmaz, melyben kavarognak szakszavak, melyeket illik tudni, testtartás, mellyel illik kóstolni, arc, amivel kifejezve illik illatolni a bort és sorolhatnám. De sehol nem olvasok arról, hogy valaki az emberi mivoltával, a szívével, és zsigeri természetességével, mint individum, miként hat a bor érzelemvilágára.

 

Köszönöm, hogy az öreg diófa alatt, mindezt megtapasztalhattam.

További bejegyzések a Sabaron
|