Sabar Blues. 
Hivatalosan ez már a nyolcadik blues volt, régi kedves és szimpatikus új arcokkal. Sokan közületek csak ilyenkor találkoznak újra, mert valamiért az évek alatt már szokássá vált, hogy ha Sabar Blues van, akkor itt "kell" lenni. 
Jó volt látni, hogy tegnap este szinte minden ott folytatódott, ahol tavaly ilyenkor abbahagytuk. 
Ölelgetős baráti üdvözlések, vidám koccintások, családi fényképek mutogatása, véget nem érő sztorik mesélése, hogy kivel mi történt azóta.
Aztán meglehet, hogy egy évig megint nem találkoztok. Bár számot cseréltek és barátként váltok el, de valamiért mégsem jön össze.
Az élet néha kiszámíthatalan fordulatokat hoz és nem mindig tudod, hogy mi lesz a következő percben. De egyvalamit mégis lehet tudni: Ha Sabaron nyüzsgés van, akkor itt kell lenni.
