529 olaszrizling 2016

529 palack. Mindössze ennyi készült belőle - olvasom - egy kicsit húzós év nem várt ajándékaként.

Történt egyszer, 2016 novemberében egy különleges szüret. A szőlőszemek mézszínűre értek, ami nem csak minden méhecske álma, hanem a borosgazdáké is, pláne ha épp édes bort akarnak készíteni belőle. Hál’istennek - a Sabar jóvoltából - ebből nem az lett! Jó, tudom, hogy néha menő édes bort is inni, főleg desszerthez, de nekem ez kb. mint a szandál harisnyával. Kizárt.

No de visszatérve az alap sztorira, tehát volt ez a csúcsminőségű szőlő, amit a termelő a Sabarnál kívánt megdologoztatni. Top szőlőt csakis top helyre érdemes vinni, mint tudjuk, ez a termelő tudott valamit! Aztán ahogy ez lenni szokott errefelé, borral fizette ki a borászat fáradozásait. Egy kis intermezzo, hogy a borral fizetést már egy ideje én is kezdem megszokni, mivel úgyis a pénz egy részét borra költeném, hovatovább írok is róluk, szóval megspórolható ez a kör, ha rögtön a fizut ebben kapja az ember.

Itt is örültek neki a Sabarék, hiszen a must csodálatos volt, a hordós nyugalma is biztosított volt a spontán erjedésre, így egyből lehetett tudni, hogy ez a bor primus inter pares- ként az első spontán kaland lesz az előkelő egyenlők közt.

Ez megmutatkozik a címkén is, picit kilógva a többi tétel közül, de nem elnyomva azokat.

Tudom, hülye példa, de valamiért egy házasságon kívül született nem várt szerelemgyerek jutott eszembe. Valamiért az ilyen utódok mindig nagyon szépek. Kilógnak ugyan a hivatalos sorból, de van bennük valami spontanaitáson alapuló szabálytalan tökéletesség.

De kíváncsi vagyok milyen most ez a bor!

Kóstoltam már a pult alól is ezt a bort 3-4 hónappal korábban, akkor még annyira nem hidaltam le, főleg úgy, hogy a single olasz után kortyoltam bele. De azt azonnal lehetett érezni rajta, hogy még nem ez a palacknyitó pillanat. Valahogy tudtam, hogy ezt egy nagyon különleges napon fogom kinyitni.

Ma az van. Hálás vagyok az univerzumnak, hogy egy nagyon igaz barátom jó híreket kapott az egészségével kapcsolatban. Ez most a legfontosabb. Ilyenkor jövök rá, hogy egy apró mozdulatnak, mosolynak, az időnek vele eltöltve milyen fantasztikus jelentősége van.

Ezeken a pillanatokon nem átesem, nem is csak úgy átélem, mint egy külső szemlélő a saját filmjét nézve, hanem BENNE vagyok a történésben, közösségi média nélkül, közönség nélkül, a látszat tökéletesség kényszere nélkül.

Ma én ezt kibontom.

Kristályosan csillogó, sabaros tisztaság, ebben nem különbözik a többiektől. Illatra olyan, mintha közvetlenül a méhecskés, mézédes szőlőfürtökkel teli láda mellett állnék, de nem töményen, parfümösen árasztja, csak finoman, közelről érzem. Kedves, élettel teli a levegőt szívok magamba a pohárba merülve. Ha egyszer lélegeztető készülék kerülne rám, majd előre rendelkezem, hogy ilyennel intubáljanak. Szinte magam előtt látom az 529 kis vadóc vadhajtásait, amit a Földi Bálint, mint egy boroshordós suttogó kellőképpen megszelidített.

Nagyot kortyolok, kívánom az ízeit is az illat után. Annyira esszenciális az érzet, próbálom megfogalmazni, hogy milyen képet tudnék társítani hozzá...

Van az a vágyott gyümölcs a nyár derekán, amikor a savas íz az édessel együtt olyan kifejező, hogy nem is tudod eldönteni melyik ízlik jobban a mixükben, viszont a friss, üde, kissé zölden mentás hintés a végén megadja az egész ívét, kiegyenlítve a mezőnyt. És persze ott a száraz utóérzet, egy leheletfinom hordóval. A korábban kóstolt palacknál éreztem egy kis zsályát még, ami úgy mutatkozott meg akkor, mintha egy kis vajon megfuttattam volna, de ez most nincs meg, talán a kis vaj maradt meg enyhén, és inkább csak az illatban.

Jelentem az 529 primus inter pares tétele megérkezett. Fogadásának tiszteletére leteszem a “tollat”, kijelentkezem a világháló nyüzsgéséből.

529. Keresd hozzá AZT a pillanatot és legyél benne.