Cabernet Franc 2017
Ez az október nagyon más, mint a többi...
Reggel már ráfagy a kezed a kormányra, szetted, mint egy eszkimóé, napközben meg bánod, hogy vettél harisnyát. Esténként aztán ismét jön egy komolyabb figyelmeztetés az ősztől, hogy a könnyed nyári estéknek egy időre vége. Ez lehetne rossz hír is, de szerencsére a vörösboros estéknek meg épp most van a kezdete, szóval a változás valahol mindig csodálatos dolog! Szerintem amúgy is szuper, hogy nincs mindig meleg, hogy nem mindig süt a nap, hogy kicsit rövidebbek a nappalok. A természet bölcs és okos. Tapasztalatával azt gondolom arra kényszerít, hogy jobban figyeljünk befelé. A ruha alatt nem számít a bronzos bőr, a plusz pár kiló, kicsit elernyedhetünk végre a süppedős fotelban. Az ilyen belső utazáshoz a nyári rozéfröccs már kevés, kicsit tartalmasabb kíséret kell a hosszú téli estékhez. Igaz, hogy az október még korántsem tél, de mostanában kicsit mimózaként éljük meg. Az utcán már szinte bundába tekert embereket látni szeptemberben is, mintha egy kis libabőrt ne lehetne ilyentájt tolerálni.
Évszak ide vagy oda többnyire fehér borok vannak a Sabar palettáján egy kis rozéval pinkesítve, ami az idei nyár legfinomabb és legegyedibb rozéja volt. Mondom ezt úgy, hogy a rozéra korábban úgy tekintettem, mint a “kellemes” vagy a “langyos” szóra, vagyis a társított érzelmi töltés jobbára semleges és érzelemmentes volt. Ehhez képest idén tavasszal letették elém A Rozét.
Nos, hát ezek után úgy néz ki a Cabernet Franc sem lesz a mindennapok franc-ja, egyrészt mivel Sabar, másrészt ezt a tételt héjon áztatás után 7 különböző hordóban pihentették 7 hónapon át. Hm...A hordók elég jól “bepácolhatták” már ezt a kis bordót... és sejtéseim szerint fiatal kora ellenére az ígéret már ott lehet a cseppekben, jelezve, hogy ez a franc már a “nagy bor” kategóriában van.
Nyitás...oh...a dugó gyönyörű hangja, ahogy kiszabadul a palackból...a “novinofóbia” egyetlen ellenszere :) Imádom.
Színe, illata szuggesztív, azonnal elhiteti, hogy van teste, karaktere. Nagyon meggyőzően mozog a pohárban, érződik rajta a hordós belbecs. Az illatban van egy kevés ibolya, dohányos árnyalással. A füstössége kicsit whisky-s, ami felettébb jól áll neki. Ahogy belekortyolok érzem, hogy ez a bor még nagyon sok elismerést fog hozni a borászatnak. Regélhetnék most az érett meggyről, meg a vaníliás felütésről, de egyszerűen csak annyi jön ki a számon, hogy ez valami elmebeteg módon jó! Van egy kis szegfűborsos teltség is szerintem a kortyokban, ami nagyon egzotikus. Aki nem rombolta még szét nitrites pácsóval az ízlelőbimbóit, talán kiérezhet még néhány keleties fűszert is, mert ezek mind ott vannak a borban. Mindezt finoman, alázattal hozza, várva a következő palacknyitást valahol a világban. És már csak kétezervalamennyi üveg van...Már most borítékolom, hogy ez a pimaszul fiatal Cabernet mindig meg fog lepni, minden egyes pukkanáskor.
De az alapok itt vannak most, ebben a pohárban. Azt hiszem így illik elkezdeni az októbert!