1118 - Rajnai rizling 2017

Nagyon tetszik a Sabar “primus inter pares” kollekciója és a jelentés, ami mögötte van. Jelenleg a Sabar életében ez a rajnai a második, számmal elnevezett tétel az 529 után.

Az 529 is - ami egy olaszrizling - a rajnaihoz hasonlóan spontán erjedt, irányított beavatkozás nélkül. A koronát az egész elképzelésnek pedig az az extra adja, hogy csak akkor készül belőlük “primus” tétel, ha valóban megvan bennük az plusz, ami az adott bort a többiek fölé emeli.

A pozitív diszkrimináció szerintem jó dolog. Ezzel a megkülönböztetéssel a többi tételük nyilván nem kerül hátrányba, mert hát az életünkben is vannak nagyon jó és vannak extrán jó napok. Néha nehéz különbséget tenni két jó élmény között, de van, amikor ezt mégis jól esik megtenni. A jótól pedig ugye mindig lehet jobb :) Ezt most lehet túlragoztam, de miközben csodálom a vonzó külsejét és hámozom ki az üvegből, nagyjából ezeken elmélkedem, felkészítve magam - az 529-hez hasonló - különleges találkozásra.

Nos hát igen...ez ott van a szeren már a pohárban is!

Ráadásul a múltkor egy Sabar bulin véletlenül összekevertem a ridikülömet egy borospohárral és azzal jöttem haza. Szóval nem direkt, de ne szépítsük, lenyúltam. Most itt díszeleg a rajnai, egy egyedi, SABAR feliratú borospohárban! Azért “hazai”-ból egész más inni. :) Színe gyönyörűen tiszta, tükörfényű arany csillámokkal. Illata virgonc, fiatalsága beszivárog a lassan őszbe hajló estébe. Nyarat akarok még egy kicsit inni!

Amúgy nekem sosem volt - ez a közösségi oldalakon divatos - ősz parám, nem szoktam kiposztolni azt, ami mindenkinek nyilvánvaló, hogy “itt az ősz”. Mindennek vége, kezdődik a suli, újra jön a robot üzemmód, hullanak a falevelek, mindjárt karácsony satöbbi. Miért csináljuk ezt mindig?!...Olyan jó egy kicsit fázni este! Jó, ahogy átmelegít egy korty bor, egy bolyhos pléd, szemérmesen betakarva egy-két nyári emléket is mindezzel együtt. Jó, hogy a hűvös estén van hova behúzódni, fellélegezni, vadhajtásokat összegezni, számot vetni. Az ilyen estéken nagyon kellenek még a napenergiával feltöltött boros kortyok. Egy kis nosztalgiázó átvezetés, ami egy kicsit beletörődős, de mégis vidám. Méltóképpen elengedjük a nyarat a bespájzolt ízekkel, reset-eljük a fogaskerekeket, leradírozzuk a napfoltokat, nekivágunk valami újnak.

A szeptember egy rendkívül fontos hónap a bor szempontjából is. Ami idegesít, hogy sokan jönnek ezzel a “jól megválasztott szüret” dologgal...ezt utólag megítélni, hogy jó időben lett-e leszedve hát...nem is tudom. Okoskodásnak érzem. Mi jó időben születtünk? Tök mindegy. Ha már itt vagyunk, ez valamiért így volt jó, mint ahogy minden szüret úgy tökéletes, ahogy van. Ez a bor egy tavalyi - 2017-es - szüret spontán izgalmakkal teli tétele. Minden “rá lett bízva” és hozta, amit kell. Leginkább most az igazi James Bond karakterre emlékeztet, ami mindig vagány, mindig divatos. Akárhány éves is nem érzed öregnek, mert kifejezetten jól állnak neki az évek és mindig jókor van jó helyen. A legjobb dolog egy ilyen csodából betárazni pár évre és kinyitogatni belőle néhányat alkalomadtán. Biztos vagyok abban, hogy minden évben tud majd valami egészen különleges, “jamesbond”-os meglepetést, amit csak ARRA a pillanatra fog tartogatni.

Huh... de elkalandoztam!...közben persze iszogatom...csodálatos rajnai percek... Friss, mentás-tárkonyos nyárias hűvösség, de már kissé kardamomos, belső fűtéssel. A narancsosan napimádó lendülethez féknek jön egy kis lédús datolyaszilva, kedvesen ropogós savakkal. Komolysága fokozódik egy kis diós, kesernyésebb utózöngével, ez hosszasan melegít, telíti az estét.

A kortyok mintha elsők lennének az egyenlők közt, mindegyik annyira szépen nyílik. Nem tudok elképzelni jobb partnert arra, hogy mondhassunk végre egy laza viszlátot a nyárnak, fordulva őszintén lelkes szemekkel az ígéretes, élményekkel teli ősz felé.

1118. Ennyi palack készült belőle összesen. Nagyon drukkolok neki, hogy még nagyon sok színét meg tudja mutatni a nagyvilágnak. És magamnak is, hogy felejtsem el egy időre a félretett kincseket. És hogy jusson eszembe akkor, amikor egy nagyon különleges nap lesz.

Semmi nagy dolog, csak egy olyan pillanat, amikor spontán minden jó. És mindenki végre hallgat...

Csak a bor beszél...