Rajnai rizling 2014

Hétfő. Ez nem lehet a hét első napja, mert az köztudottan a kedd. Vagyis ha logikusan a hétfő még a hétvége utórezgése, akkor egy óvatos pohárka bor igazán megengedett ma este, nem igaz?

De.

Tehát épp válogatok a Sabar címkék között a konyhában, miközben egyetemista gyermekem hangosan egy jogeseten kezd elmélkedni, bevonva ebbe jelenleg tompa társaságomat. Hú. Hát így a kialakult helyzet most már szinte követeli a tartalmas kíséretet.

Meg is van! Egy 2014-es Rajnai! Istenkém! Ez egy igazi kis túlélő! Nem is értem hogy maradhatott eddig nálunk titokban a polcon?! A jobbik énem

nyilván eldugta a rosszabbik elől egy későbbi kóstolásra. Okos, de most már mindegy...

A 16-os évjárathoz amúgy már volt szerencsém és nagyon bejött, szóval eleve nagy nyugalommal vágok neki Fiammal a diskurzusnak, ide elém az összes jogesetet! Beszélgetünk, férfiasan okfejtegetünk, harmadiknak csatlakozik a Rajnai.

Színét az esti fényben nem nagyon tudom behatárolni, de az biztos, hogy élettel telibb hasonló korú “társainál”. Pici zöldes árnyalat is megmutatkozik az uralkodó sárga mellett.

Gyönyörűen tiszta bor, teste szinte cointreau-s, bársonyosan krémes és erőteljes. Illatban mix, pici izgalmas petrol, friss zöldfűszer, leginkább frissen vágott turbolya. Érezni a hordó fásságát már az illatból is, ami kíváncsivá tett, hogy ez mind ott van-e a kortyban. Oh, és még valami: a mangó. Az a mangó, amit ha hámozol érzed, hogy már elég érett ahhoz, hogy édes legyen, de még szépen tudod kockázni, lekvárhatás nélkül. A héjának is olyan fini illata van, hogy picit néha ott szoktam hagyni az asztalon, hadd terjengjen a lakásban a napfény, déligyümölcs formájában.

Beleiszom végre a pohárba.

Míg okoskodtunk, volt ideje kiszellőzni a több, mint 3 éves “bezártság” után, felkészülten várva, hogy az ő esete is megtörténjen velünk.

De szép bor! A savak nagyon jól tűzdelik a hordós alapot, de a hatás abszolút komplex, szép rétegekkel. A réteg nem maradéktalanul jó szó, kicsit inkább olyan a kép, mint amikor egy pohár vizet nyers faasztalra öntesz, a folyadék pedig betölti szépen a repedéseket. Minden kis üres helyet feltölt élettel a víz, eggyé válva a fa erezetével. Mérnöki pontossággal vannak jelen az ízhatások, de mégsem az unalmas kocka típusú precizitás ez, hanem inkább rusztikusan romantikus az egész.

Tökéletes. A turbolya édeskésen itt is itt van, a citrusosságot szépen ellensúlyozva. Nem mintha nagyon kellene, mert nagyon szépek a savak, hosszúra nyújtják kortyokat, kiegészítik a gondolatainkat.

Még bogozódik a jogeset, kitöltődik a második fél pohárka. Le is zárom azonnal az üveget óriási lélekjelenléttel, és hidegre teszem, nehogy kísértésbe essünk.

Hohó, egy kis finom kesernye is “ felüti fejét”, de nem az olaszrizlinges-mandulás, attól hatásban kicsit összetettebb. Tonkababra hasonlít leginkább az utózönge. Kicsit marcipános, kicsit bourbon vaníliás, kicsit mandulás, de minhárom határán mozogva. Nagyon izgalmas. Főleg, hogy egyes helyeken ez tiltott fűszer, mégis itt és most megérezni ebben a borban fenomenális. A gourmet konyha azért tud valamit. És ez a rajnai is.

Van még egy 16-osom ebből a fajtából. Vajon az idő vasfoga azt is ilyen szépen “megrágja” majd? Vagy marad a németes, kedvesebb vonalon?

Kitört a borpánik. Egy üveg a kockázatos mennyiség kategóriája, és a jobbik énemre sem lehet rábízni a dolgot, ezért azonnal intézkedem.

A Sabar nyitva